Nos hát köszöntök mindenkit a heritage.gp-n. Hogy is kezdjek neki a bejegyzésnek? Annyi minden jár a fejemben (kivételesen), hogy meg kell próbálnom rendszerezni. Így hát megpróbálok rövid lenni, főleg így az esti órákban nehéz lesz szépen fogalmaznom.

Egyelőre még lezárva tartom az oldalt, mert azt szeretném, ha minden tartalom meglenne néhány napon belül. Aki még nem ismerne: a nevem KatoKacaj. A hobbilovasfoto.gp-ről már egy páran ismernek. Az oka a költözésnek (illetve rosszul fogalmaztam, ugyan is szeretném mindkettő oldalt párhuzamosan vezetni, érdeklődéstől függően) egy olyan oldal létrehozása, amely nincs témához kötve. Már az előző oldalam címe is elég kötött, és mivel leszögeztem, hogy az fotóblog lesz, így kellett egy új oldal, ahova kiadhatom mindazt, ami bennem lakozik. 

Pedig évek óta nem tudtam normálisan blogot vezetni, kislányként elkezdtem és nagyon sokáig blogoltam itt a gp-n. De aztán elmaradt az érdeklődésem, már nem szívesen írtam, és úgy döntöttem, hogy véget vetek az internet és az anonimitás mögé burkolózás időszakának. Aztán Februárban úgy határoztam, hogy még is csinálok egy oldalt, ami a fényképeimről, állataimról szól. Könnyebben indult, mint vártam, sokan támogattak és buzdítottak, amiért nagyon hálás vagyok. Aztán a fotóblogomon megjelentek az egyre személyesebb bejegyzéseim, és már hetek óta ott ült az elmémben a gondolat, hogy nem passzol, nem  stimmel a kettő. Változatos tartalmat akartam, de úgy éreztem azok, akik az állataimat, vagy fényképeimet szeretnék megnézni, nem kíváncsiak a személyes bejegyzéseimre, na meg persze azt az oldalt nyilvánosan, névvel együtt csinálom, ismerőseim látják, szokták nézegetni, így hogyan is legyek személyesebb? 

Az utóbbi időszak megint kissé hullámvasút az életemben, és sokszor éreztem késztetést arra, hogy mégis csak nagyjából ismeretlenül is teleszórjam az internetet a saját ömlengéseimmel. Élményeimmel, beszámolóimmal. Talán a csalódások miatt, amit mostanában a barátaim miatt éltem át. A környezetemben való csalódások miatt. De megnyugtatok mindenkit, aki arra vetemedne, hogy rendszeres látogatója legyen az oldalamnak, nem lelki szemetesládaként fog üzemelni. Egy személyes kis rész az életemből, amelybe bekukkantást engedek másoknak. 

Sosem értettem egyébként, miért is jó blogolni? Sok ismeretlen ember olvassa a bejegyzéseimet, nagy részéről azt sem tudom, kicsoda, és szánalmasnak kellene magam érezni attól, hogy néhanapján a legjobban annak örülök, ha néhányan kedves szavakat intéznek hozzám az oldalakon keresztül. De ez nem így van. Szerintem minden blogoló pontosan tudja, hogy ebbe a virtuális csapatba való tartozás sokkal többet jelenthet, és nekem ez már hiányzott. Szóval megpróbálkozom vele :) Ennek ellenére a hobbilovasfoto-t nem zárom be, sőt, továbbra is ostromolom az internetet a képeimmel, szívemhez nőtt működésének 2,5 hónapja alatt. Kicsit kinőttem, túlléptem a határait, ezért kellett egy új blog, és nagyon remélem, hogy hasonló sikereket fogok elérni vele :)

És végezetül, ha valaki ezeket a sorokat olvassa, az azt jelenti, hogy végigolvasta ezt a rettenetesen hosszú köszöntőszöveget. (Kár, hogy baloldalra nem fért el :D) .

És miért pont heritage.gp? Sokat gondolkodtam az oldal nevén. Nem jutott eszembe semmi szellemes, és frappáns név, mint általában sosem szokott, így napokig ültem a gondolat fölött, eredménytelenül. Aztán megláttam a könyvespolcomon ücsörgő 4 darab könyvet, egyenként 800-900 oldalasak. Az örökség ciklus... A valaha volt kedvenc könyvsorozatom. Szóval innen a név, ugyan is az örökség angolul heritage. Rögtön éreztem, hogy ez lesz A név, úgyhogy már létre is hoztam az oldalt és így húsvét alkalmából, esős délutánon megcsináltam a design-t és eltököltem minden apró részlettel, hogy majd egyszer valamikor nyilvánosságra hozzam szerény kis blogocskámat.

Vége. :) Köszönöm, ha elolvastad.