Megfogadtam hogy nem fogok panaszkodni.Senkit nem érdekel, a barátnőimnek tudok panaszkodni és megbeszélni a problémáimat. Ráadásul úgy érzem lélekenergiám sincs ehhez, főleg nem elrontani a saját kedvem..Szóval szuszá, nincs panaszkodás, anélkül is lehet blogot vezetni.. Legyen ez a mottó.
De az már enyhén kiveri a biztosítékot ahogy egyik kedves "barátnőm" bánik velem mostanában.. A legnagyobb ősellenségem puszipajtása lett, majd szépen lassan elfelejtett nekem írni, elfelejtett engem felhívni. Mindig én keresem őt. És amikor megtudom, hogy este itt buliztak a szomszédban osztálytársaim vagy 8an.. Mindegyikkel jóban vagyok, mindegyiket szeretem, kedvelem, ráadásul "legjobb barátnőm" is ott volt... És akkor ma meséli, mi volt, én meg nézek.. Az fasza hogy engem nem hívtatok el. Erre röhögve a válasz: haha eszünkbe se jutott :D hahaha :D ... ha-ha-ha.. És akkor elnémulok, magamba vonulok. Erre "barátnő" elvtárs jön oda, mert észre veszi, hogy baj van. Puszilgat, ölelget, és ezzel el is intézte a problémát. Szeptember óta ez megy. És tudjátok mit? Nem tudok rá haragudni. Nem tudom játszani a sértődöttet, ha igazából nem vagyok haragtartó típus. De távolságot megtartom. Sajnos nem esik le neki, mennyit bánt mostanában. Ez már sajnos nem az én saram, mert eléggé igyekszem tudtára hozni.. Valószínűleg az én hibám, hogy nem vagyok egy nyomulós, hangos típus (bár nagy pofám van az tagadhatatlan, de nem tiprok el másokat, hogy a középpontban legyek, ellenben vele, aki állandóan ezt csinálja.. legfőképpen az én hátrányomra..) De ott ül mellettem, lehetetlenség elkerülni, távolságot tartani úgy, hogy neki még csak fel sem tűnik, hogy bajom van. Vagy ha még is, megkérdezi mi a baj, aztán megpuszilgat, megölelget, és már az ő részéről szent a béke.
Ugye-ugye:) Sajnos így is úgy is én járok rosszabbul, mert még egy ideig kénytelen vagyok vele egy levegőt szívni. Döntenem kell: fenttartok egy látszatot, de a jó hangulat meg marad, vagy elmondom neki mi a baj (mivel ha rajta múlna, ez a probléma megoldatlan maradna jövő ilyenkorra is), korrektül, higgadtan, aztán eltűröm hogy mindennek elhord és mivel karakánabb személyiség lenyom a francba... Ha megbecsüli a barátságunkat, van esély a javulásra, de őt ismerve akkor sem látja be hogy nincs igaza, ha az igazság nyilván valóan ott lóg a szeme előtt.. Hát, döntöttem, adok esélyt a kibékülésre, ha pedig így fog reagálni jobb is így, a maradék másfél évet pedig majd kibírom valahogy, ahogyan eddig is.
Ismerős a helyzet egyrészt mert jómagam is küszködök a barátságaimért, én vagyok a "fenntartó" valahogy nekem mindig fontosabb, mint a másik félnek. Nem egy kellemes dolog, de mit lehet tenni.
Másfelől engem is meg tudnak bántani bár nem mind, de van olyan személy. A megoldás nála egy majdnem kenyértörés volt, keményen megmondtam, hogy nem szép, nem fair amit csinál és rosszul esik. Másnap kibékültünk és azóta talán mondhatom jobb a helyzet. Szóval azt tudom mondani, hogy nyíltan, totál világosan hozd a tudtára és kérd arra, hogy valamit máshogy csináljon, mert az nem állapot ha lelkileg te mész tönkre, vagy ha nem is, de belül szenvedsz miatta. Ennyit senki sem ér meg.
Ja és nem nagyok az igényeid, egyszerűen csak a világ változik rossz irányba.
Na de! MIndezek ellenére tényleg maradj pozitív vagy próbálj az maradni, mert úgy sokkal elviselhetőbb az élet. És annyi szép dolog van a világban :)
1
Kódokat innen-onnan szoktam szerezni, és a magam igényére formálom őket. De sok segítségemre voltak: fuckinway.gp és aranymeli.gp! ;) AJÁNLOTT BÖNGÉSZŐ: GOOGLE CHROME
KatoKacaj
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Ugye-ugye:) Sajnos így is úgy is én járok rosszabbul, mert még egy ideig kénytelen vagyok vele egy levegőt szívni. Döntenem kell: fenttartok egy látszatot, de a jó hangulat meg marad, vagy elmondom neki mi a baj (mivel ha rajta múlna, ez a probléma megoldatlan maradna jövő ilyenkorra is), korrektül, higgadtan, aztán eltűröm hogy mindennek elhord és mivel karakánabb személyiség lenyom a francba... Ha megbecsüli a barátságunkat, van esély a javulásra, de őt ismerve akkor sem látja be hogy nincs igaza, ha az igazság nyilván valóan ott lóg a szeme előtt.. Hát, döntöttem, adok esélyt a kibékülésre, ha pedig így fog reagálni jobb is így, a maradék másfél évet pedig majd kibírom valahogy, ahogyan eddig is.