Tegnap történt, de még mindig nem tudom kiverni a fejemből. Kint mászkáltam az udvaron céltalanul, amikor a konyha ablaka alá érve meghallottam apámat és a barátnőjét beszélgetni...rólam. Érezted már úgy, hogy nem találod az értelmét annak,hogy a Földön vagy? Nos, erre csak rásegít a saját apám megvetése.. Nem hisz bennem. Azt mondta, hogy ő ennyi idősen tele volt ambíciókkal, nem volt ötösnél rosszabb jegye, nem járkált el bulizni és nem volt olyan rendetlen patkány.. És hogy legszívesebben letagadna. Bezzeg a húgom, aki minden szempontból tökéletes.. Nagyon rosszul esett hallgatni, sokszor a fejemhez vágja ezeket a mondatokat, utána pedig jópofizik, megpróbál lekenyerezni, és a szemembe hazudik. Múlthéten unokatestvéreméknél voltak apumék vendégségben. Nem, én nem mentem el... Egész életemben az  unokatestvéremhez hasonlítgattak. Ő a tökéletes, ő az okos, neki van nyelvvizsgája, tudja mit akar. Ráadásul kicsiként mikor egy osztályba jártunk irigyeltem a hosszú,egyenes hajáért, a csinos lábaiért, és a népszerűségéért. Tudom, az irigység rossz dolog, de egész életemben csak azt kaptam meg, hogy hozzá hasonlítanak. Kicsit úgy érzem, mintha én lennék a fekete bárány a családban.. Próbálok én tanulni, de igazság szerint nem érdekel egyik tantárgy sem, és különösen egyikből sem vagyok jó. Ami engem érdekel, azt nem az iskolában tanítják... folyt.köv.