Gyors leszek, mert megyünk tovább bulizni. Kint voltam a majálison, és nagyon rossz érzés volt... mert 4 éve , egészen pontosan 2010.május 2-án halt meg a legjobb barátom odakint. Soha nem felejtem el őt:( Utoljára Februárban voltam bulizni, úgyhogy rám fér, sok emberrel találkoztam ma, és jó páran hívtak át a szomszédba egy egyszerű buliba. Mivel ma már ittam így nem szeretnék többet, csak egy kis mojitos bombát (kóstolja meg mindenki, isteni jó) . Apum kocsiját hazavezettem, ami dupla jó élvezet volt, hiszen rég vezettem már, és azt a kocsit külön élmény vezetni. Imádom mikor felbődül a motor.. Nyáron lesz jogsi, és apa megígérte, hogy használhatom majd. De csak óvatosan, mert automata váltós, és friss jogsival életveszély, mert az ember hozzászokik és utána cseszheti ha beül egy kézi váltós autóba. Ebből lesznek még viták, érzem :') Szóval mindenki érzi ma a helyzet súlyát, és sokan úgy berúgtak mint a ló. én szerencsére nem tartozom közéjük, de azért legurítottam néhány fröccsöt :P :) Találkoztam volt barátommal, és sokat beszélgettünk. Talán ő is itt lesz este, ki tudja.. Bocsi hogy ilyen tőmondatokban beszélek, de ez van :D
Másodszor: Feljöttem csak kíváncsiságból az oldalra, és több mint 40-en kattintottak ma kis blogocskámra, pedig alig egy hete működik. Ezt külön köszönöm és tényleg örülök neki :) Mindenki legyen jó, és aki teheti, bulizzon :)
Telefonról vagyok, ezért beágyazni nem tudok. De meghalok ezért a fasziért <3 És Emilia is olyan gyönyörű. Lehet valaki nálam nagyobb GOT rajongó?
http://youtu.be/CLzZJEAS7Zc
Minél tömörebben próbálom megfogalmazni az elmúlt napok érzéseit..Tegnap este ballagási vacsorán voltam barátnőmmel. Végig sírta az egészet, mert a szülei veszekedtek vele. Részben jogosan, részben pedig bolhából elefánt módon, nagyon sajnáltam. Estére jobb kedve lett, akkor meg én kerültem olyan hangulatba hogy legszivesebben elkerültem volna saját magamat. Újra a megnevezett "barátnő" miatt, aki olyan mocsok módon viselkedett velem az utóbbi napokban, hogy az überelhetetlen. Először is beközölte, hogy 4-en bemennek csütörtökön a városba, de mondjam már azt hogy engem is elhívtak, mert túl feltűnő lenne ha a kiszemeltjével kettesben lenne + a másik két résztvevő.. Persze majd az utolsó pillanatban mondjam már le, mert csak négyen akarnak menni. Anyád. Utána ugye itt buliztak a szomszédban, és elfelejtettek nekem szólni. Pedig a többiek hívtak volna, de mivel én az ő "legjobb barátnője" vagyok, és ő nem hívott, ezért ők sem szóltak mert nem tudták, most mi van. Szóval állunk a sorfalban, "barátnő" kérdezi oszt.társam, hogy mit vesz fel este. Kérdezem: miért, hova mentek? Zavarba jön, elpirul, hebeg-habog, hogy inni valami bárba. Kérdezi zavartan: itthon leszel ma este? Tudtam, hogy nem, de kiváncsiságból azt mondtam, igen.. Erre ő: hát ha szeretnél nyugodtan eljöhetsz ám velünk. Óóóóó de aranyos vagy, köszönöm, de NEM. És elmentem évfolyamtársaimhoz. Utánam jött, megpuszilgatott, megölelgetett, és részéről a probléma lezárva. Elhatároztam hogy leírom neki az egészet, amit szeptembertől, illetve tavaly májustól kezdve csinál velem. Úgy voltam vele, hogy minek mondjam én, ha benne annyi sincs, hogy megkérdezze, mi a franc bajod van. De nem tudok megsértődöttet játszani, mert ő azt hiszi minden rendben, és reggeltől estig mondja nekem a sztorijait, jópofizik, röhögcsél, egyszer nem kérdezné meg, veled miújság? Úgyhogy, mivel ha rajta múlik, a probléma nyitott marad, ezért higgadtan, felnőtt módjára el fogom neki mondani, mi bánt. Az ő dolga a továbbiakban, hogy hova teszi magában. Na, "barátnő" lezárva. Ma Gabika ballagási ebédjén voltam. Csodás volt az idő, tanyán voltunk, gyönyörű pusztaságban. Rengeteg emberrel ismerkedtem meg, és olyan jól éreztem magam. Felszabadultan beszélgettem mindenkivel. Rájöttem, hogy mennyi mindent szeretnék tudni a világról, mennyi helyre szeretnék eljutni és mennyivel több érték van egy ilyen társasági összejövetelben, mint egy "bebaszerdában". Pedig Gabin és a szülein kívül senkit nem ismertem. Beszéltem egyetemista lányokkal, akik meséltek az életükről, és rájöttem arra, hogy igenis részese szeretnék lenni ennek az életnek, új emberekkel megismerkedni. Beszéltünk a színházról, a kortárs írókról, nagyon megtaláltuk a közös hangot. Utána célba vettem az idősebb korosztályt és amibe tudtam, bele szóltam. Így hamar bevettek a társalgásba, és nagyon kedvesek voltak. Beszélgettünk az utazásokról, ki, mit, hol élt meg. Fényképezgettem, és vidáman értem haza.
A hazaérkezés után nem sokkal apámék is megjelentek. Matta részegen, fel sem fogja mit mondok, meséli barátnője, mennyire csúnyán beszélt ma a vendégségben az idősebb nénikkel, mennyire leégette magát. És a procedúra holnap folytatódik, jönnek vendégek, segítségünk nincs, most kezdünk neki sütni-főzni, ő pedig csak iszik, mint a gödény..
Ilyenkor had sajnáljam már magam egy kicsit. Illetve nem is sajnálom, csak... Amikor részt veszek a családi dolgokban másoknál, mindig hiányérzetem van.. Van egy alkoholista apám a fiatal barátnőjével, lassan minden barátját elveszíti és ország-világ előtt járat le engem. Pedig értelmes, okos és művelt ember, de amikor anyám elhagyta 20 év házasság után, a pohárért nyúlt. Azzal kel és fekszik. Borzasztóan lefáraszt és sokszor sírok miatta. Édesanyámat nagyon szeretem és nagyon tisztelem, rengeteg bántás érte már és rajtunk kívül ( a 2 lányán kívül) nagyon senkije sincsen, csak egy barátnője. Egyetlen egy nagyszülőm van, anyukám anyja, az meg feljelentette a saját lányát és anya egy évig nyugtatókon élt miatta. Hát nem kegyetlen az élet? Én nem így szeretnék élni!!! Egyetlen vigaszom az állatkáim: majd hozok videót, olyan édesek, kutyák-cicák-lovak, mind mennyire örült mikor hazajöttem, az egyik kutyus még szaltózott is örömében.. Imádom őket mindennél jobban!
Sietve írtam ezeket a sorokat, mert menni kell melózni. Remélem van, aki végig olvassa, de az se baj, ha nem, mert szívből örülök annak hogy van egy hely az interneten ahol megoszthatom ezeket a dolgokat, amiket még néha a barátaimnak se mondok el.
De nem lesz ám mindig panaszkodás, nem az én műfajom, örülök annak amim van és megbecsülök minden fűszálat a környezetemben. Folyt.köv.
Megfogadtam hogy nem fogok panaszkodni.Senkit nem érdekel, a barátnőimnek tudok panaszkodni és megbeszélni a problémáimat. Ráadásul úgy érzem lélekenergiám sincs ehhez, főleg nem elrontani a saját kedvem..Szóval szuszá, nincs panaszkodás, anélkül is lehet blogot vezetni.. Legyen ez a mottó.
De az már enyhén kiveri a biztosítékot ahogy egyik kedves "barátnőm" bánik velem mostanában.. A legnagyobb ősellenségem puszipajtása lett, majd szépen lassan elfelejtett nekem írni, elfelejtett engem felhívni. Mindig én keresem őt. És amikor megtudom, hogy este itt buliztak a szomszédban osztálytársaim vagy 8an.. Mindegyikkel jóban vagyok, mindegyiket szeretem, kedvelem, ráadásul "legjobb barátnőm" is ott volt... És akkor ma meséli, mi volt, én meg nézek.. Az fasza hogy engem nem hívtatok el. Erre röhögve a válasz: haha eszünkbe se jutott :D hahaha :D ... ha-ha-ha.. És akkor elnémulok, magamba vonulok. Erre "barátnő" elvtárs jön oda, mert észre veszi, hogy baj van. Puszilgat, ölelget, és ezzel el is intézte a problémát. Szeptember óta ez megy. És tudjátok mit? Nem tudok rá haragudni. Nem tudom játszani a sértődöttet, ha igazából nem vagyok haragtartó típus. De távolságot megtartom. Sajnos nem esik le neki, mennyit bánt mostanában. Ez már sajnos nem az én saram, mert eléggé igyekszem tudtára hozni.. Valószínűleg az én hibám, hogy nem vagyok egy nyomulós, hangos típus (bár nagy pofám van az tagadhatatlan, de nem tiprok el másokat, hogy a középpontban legyek, ellenben vele, aki állandóan ezt csinálja.. legfőképpen az én hátrányomra..) De ott ül mellettem, lehetetlenség elkerülni, távolságot tartani úgy, hogy neki még csak fel sem tűnik, hogy bajom van. Vagy ha még is, megkérdezi mi a baj, aztán megpuszilgat, megölelget, és már az ő részéről szent a béke.
Sokkal jobban szeretem a kutyákat és a lovakat. A macskák... nagyképűek. Najó, igazából megrögzült macskamániás vagyok, sajnálom :( De egyetlen egy cica van akit az életemnél jobban szerettem, ő kiskoromban került hozzánk, és egészen addig élt, amíg a családom szét nem hullott.. Nála intelligensebb, jólelkűbb cicával még soha nem találkoztam, és nem is fogok. Hiányzik, őrülten hiányzik, de szép élete volt.. Róla most nem tudok képet hozni, de jelenlegi panelos macsekomról (Pocak,Lucifer,Makka,Makákó,Macselínó, elég sok neve van..) íme néhány fenomenális telefonnal készített portré..
Tegnap történt, de még mindig nem tudom kiverni a fejemből. Kint mászkáltam az udvaron céltalanul, amikor a konyha ablaka alá érve meghallottam apámat és a barátnőjét beszélgetni...rólam. Érezted már úgy, hogy nem találod az értelmét annak,hogy a Földön vagy? Nos, erre csak rásegít a saját apám megvetése.. Nem hisz bennem. Azt mondta, hogy ő ennyi idősen tele volt ambíciókkal, nem volt ötösnél rosszabb jegye, nem járkált el bulizni és nem volt olyan rendetlen patkány.. És hogy legszívesebben letagadna. Bezzeg a húgom, aki minden szempontból tökéletes.. Nagyon rosszul esett hallgatni, sokszor a fejemhez vágja ezeket a mondatokat, utána pedig jópofizik, megpróbál lekenyerezni, és a szemembe hazudik. Múlthéten unokatestvéreméknél voltak apumék vendégségben. Nem, én nem mentem el... Egész életemben az unokatestvéremhez hasonlítgattak. Ő a tökéletes, ő az okos, neki van nyelvvizsgája, tudja mit akar. Ráadásul kicsiként mikor egy osztályba jártunk irigyeltem a hosszú,egyenes hajáért, a csinos lábaiért, és a népszerűségéért. Tudom, az irigység rossz dolog, de egész életemben csak azt kaptam meg, hogy hozzá hasonlítanak. Kicsit úgy érzem, mintha én lennék a fekete bárány a családban.. Próbálok én tanulni, de igazság szerint nem érdekel egyik tantárgy sem, és különösen egyikből sem vagyok jó. Ami engem érdekel, azt nem az iskolában tanítják... folyt.köv.
Kódokat innen-onnan szoktam szerezni, és a magam igényére formálom őket. De sok segítségemre voltak: fuckinway.gp és aranymeli.gp! ;) AJÁNLOTT BÖNGÉSZŐ: GOOGLE CHROME
KatoKacaj
AJÁNLOM AZ OLDALT
